KRITIKA – A Sólyom és a Tél Katonája
A 2020-as év pangása után idén teljes gázzal folytatódik az MCU (azaz a Marvel Filmes Univerzum), amelytől a Pókember: Idegenben című filmmel búcsúztunk egy rövid időre. A Marvel 4. Fázisa, azaz a Végjátékkal lezárult időszak utáni projektek közt azonban újdonságnak számítanak a Disney+ streaming szolgáltató számára készített sorozatok. Ráadásul ezek a sorozatok nem csupán laza, vagy pár elejtett “easter egg” formájában kapcsolódnak a filmek világához, hanem szerves részét képezik annak, ráadásul a mozifilmek színészeit sikerült megnyerni a főszerepekre.
A WandaVízió formabontó története után egy hagyományosabb szuperhős sorozatot kaptunk A Sólyom és a Tél Katonája című, hatrészes széria képében. A két címszereplő, Sam Wilson (Anthony Mackie) és Bucky Barnes (Sebastian Stan) viszik el a hátukon a történetet, amely vizuális stílusában, hangulatában lényegében egy újabb Amerika Kapitány filmnek felelhetne meg.
A Végjáték utolsó jeleneteiben az idős Steve Rogers Samre ruházza a vibránium pajzsot, ezzel átadva neki a stafétabotot. A sorozatból azonban megtudjuk, hogy Sam túl nagy felelősségnek érezte ezt a szerepet, és inkább egy múzeumnak adományozza a történelmi ereklyét – Bucky nem kis bosszúságára. Mindeközben újabb probléma ütötte fel a fejét egy ellenséges csoport képében, akik a Thanos csettintése nyomán eltüntetett áldozatok, majd későbbi visszatérésük közt eltelt öt évben egy megváltozott világban többé-kevésbé szabadon mehettek oda, ahová akartak. Azonban Thanos bukását követően a visszaállított kormányok igyekeznek megszabadulni ezektől az illegális bevándorlóktól, és visszatelepíteni őket oda, ahonnan jöttek – ha kell erővel is. A “Flag Smashers”-nek (Zászlózúzók) nevezett anarchista, kormányellenes csoport jelszava: “egy világ, egy nép”, és semmitől sem riadnak vissza, hogy megállítsák a kormányok törekvéseit.
Mindeközben Sam és Bucky a tévéből értesül róla, hogy a kormány új Amerika Kapitányt jelölt ki, egy John Walker (Wyatt Russell) nevű, kitüntetett katonát, aki megkapja a múzeumnak adományozott pajzsot. Nem sokáig kell rá várni, hogy kiderüljön: Walker teljesen más ember, mint Steve Rogers volt, és nem tűnik a legalkalmasabb személynek a feladatra.
A sztoriba sokféle szálat zsúfoltak egybe, kezdve a menekültkérdéssel, a kormányok újratelepítési programjának jogosságának kérdésén, a felelősség és a felvállalt szerepek mellett önmagunk keresésének problémáján át a feketéket érintő megkülönböztetéssel bezárólag. Érthető, hogy egy kétórás film helyett miért egy hatórás sorozat volt a megfelelő választás, noha még így is az volt az érzésem, hogy a sorozat nem találta meg önmagát, nem tudta eldönteni, miről akar szólni elsősorban. Voltak felvillantott, majd elsikkadó kérdések, például Bucky bűntudata a japán férfi fiának halála miatt csupán az első, majd az utolsó részben bukkan fel.
Azt azonban nem lehet elmondani, hogy a két főhős ne tett volna meg egy meglehetősen szép ívű karakterfejlődést (elsősorban azért Samre koncentrált a sorozat, de Bucky is bőven kapott játékidőt mellette), és kettejük dinamikája is a régi, klasszikus zsarumozikat idézi. Amikor az első részekben látjuk kettejük civódását, már előre mosolygunk, hiszen tudjuk, hogy a végén már együtt fognak sörözni. Illik a sorozathoz ez a stílus, Anthony Mackie és Sebastian Stan pedig hitelesen és szerethetően alakítják a két, sokat megélt karaktert.
Mellettük az új Amerika Kapitány, John Walker is érdekes karakterré vált, Wyatt Russell játéka meggyőzően adja el a szupererő hiányában egyre inkább saját kirakatbábu szerepével szembesülő, egyre rosszabb döntéseket hozó katonát.
Akikkel azonban láthatóan nem tudott mit kezdeni a sorozat, azok a Zászlózúzók, és vezetőjük, Karli Morgenthau (Erin Kellyman). Az általuk megfogalmazott kritikát, a felvetülő morális kérdéseket a forgatókönyv csak sejtette, de nem tudta, vagy nem merte kellően kifejteni. Magának a történetnek a Zászlózúzókhoz való hozzáállása is ingadozó, hol jogos követeléseiknek hangot adó antihősöknek próbálja beállítani őket, hol a gonosztevők, terroristák felé billen a mérleg. Ez azonban nem feltétlenül baj, hiszen úgy is lehet értelmezni, hogy ki így, ki úgy látja őket, és mindkét nézőpontban van igazság.
A sorozat végig kellemes, szórakoztató hangulatot ad át, feszesnek épp nem mondanám, mert vannak kifejezetten lassú epizódok is, amelyeknek az első tíz percében lezavarják az akciót, és utána csendesebb terepre evezünk. Azonban számomra épp ezek a részek voltak a legjobban kivitelezettek, különösképp az ötödik rész közös hajóépítése és a gyakorlás a pajzzsal. Ezek után azonban kimondottan csalódást okozott az évadzáró, némileg kaotikusra sikeredett csihipuhijával, szerencsétlen fordulataival és egy kissé kínos beszéddel. Sam Wilson beszéde nem azért kínos, amit és ahogyan mond – Anthony Mackie kiválóan adja elő -, hanem a körülmények miatt, amiről Spoiler lenne bővebben szót ejteni. Elég annyi, hogy a jelenet amiatt csúszik át hiteltelen pátoszba, akinek mondja a beszédet. Az illető reakciója egyáltalán nem életszerű, emiatt az egyébként erős és jól megfogalmazott mondatok gyermetegnek hatnak.
Néhány másik probléma is volt a sorozattal. Például az Erő Bróker kiléte egy teljességgel rosszul felvezetett leleplezés volt, az elejtett utalások miatt már részekkel korábban tudta mindenki, kiről van szó, így aztán nem is volt semmilyen hatása.
A másik pedig egy marketinges hiba: a készítők már megint elkövették ugyanazt a hibát, mint a WandaVízió esetében, hogy a sorozat közepe táján interjúkban belengettek egy hatalmas vendégszerepet, egy új, izgalmas karaktert, aki majd felbukkan az ötödik részben. Naná, hogy elszabadult a fantáziavonat, és mindenki előállt a jobbnál jobb tippjeivel, hogy kit kapunk majd meg. Ehhez képest az új szereplő egy huszadrangú képregénykarakter. Le kellene állni ezzel a mesterségesen felfújt nézőizgatással, ha jó a sorozat úgyis megteszi azt magától, és nem hiszem, hogy évad közben olyan sok új nézőt bevonzana egy ilyen elejtett morzsa. Inkább csalódást okoz a rajongóknak, akik a következő Marvel-produkciónál már nem fognak hinni a producereknek.
Összefoglalva A Sólyom és a Tél Katonája egy izgalmas, látványos és szórakoztató sorozat volt, mely szépen viszi tovább az MCU szekerét, és segít felépíteni az új, szerethető szuperhősöket, az új húzóneveket, akik idővel talán pótolhatják majd Tony Starkot, Steve Rogerst és Natasha Romanovot. Ha a történetnek voltak is hibái, a két főszereplő miatt mindenképp megéri megnézni azoknak, akik szeretik a Marvel Filmes Univerzumot.
Értékelés: 7/10
A Sólyom és a Tél Katonája
The Falcon and the Winter Soldier (2021)
Rendező:
Kari Skogland
Szereplők:
Sebastian Stan
Anthony Mackie
Wyatt Russell
Erin Kellyman
Danny Ramirez
Georges St-Pierre
Adepero Oduye
Don Cheadle
Daniel Brühl
Emily VanCamp
Florence Kasumba
Julia Louis-Dreyfus
Zene:
Henry Jackman
