KRITIKA – Potyautas

2021-04-272021-05-16 R. J. Hendon 2021, hard sf, mars, netflix, potyautas, stowaway, űrhajó

Újabb hard sf film érkezett, mely szinkronosan megtekinthető a Netflixen. Az Anna Kendrick, Toni Collette, Shamier Anderson és Daniel Dea Kim főszereplésével (az egész színészgárda e négy emberből áll) készült Potyautas egy, a Marsra tartó űrhajó fedélzetén játszódik. A kétéves küldetésre induló legénység azonban felszállás után veszi csak észre, hogy a földi kiszolgálószemélyzet egy tagja még kilövés előtt balesetet szenvedett, elvesztette az eszméletét és az űrhajón ragadt. A potyautas puszta jelenléte pedig mindannyiuk életét veszélybe sodorja.

A realisztikusnak ható – főleg belső – díszletek közt játszódó film leginkább a Gravitáció című, 2013-as alkotással mutat rokonságot, és azt mutatja be, hogy az űr emberbe petéző földönkívüliek vagy hódító ellenség nélkül is piszok veszélyes terep, ami kegyetlen döntések elé állíthatja az asztronautákat. A Potyautas lényegében egyetlen morális kérdés körül forog: feláldozhatunk-e valakit, akinek ott se kellene lennie, hogy a többiek túléljék?

Michael Adams, a potyautas (Shamier Anderson) a kilövőállványon történt balesete során az űrhajó létfenntartó rendszerében is kárt okozott, és ez azt jelenti, hogy nem lesz elég oxigén mindannyiuk számára, mind halottak lesznek, mire a Marsra érnek.
A legénység többi tagja, Marina, a parancsnok (Toni Collette), Zoe, az orvos (Anna Kendrick) és David, a biológus (Daniel Dea Kim) kénytelen szembenézni a ténnyel, hogy a potyautasnak meg kell halnia, hogy ők élhessenek. A pragmatikus gondolkodású David egy fájdalommentes megoldást javasol a potyautasnak, de Zoe ragaszkodik hozzá, hogy először minden további lehetőséget vizsgáljanak meg, mielőtt ehhez a megoldáshoz folyamodnak. A lehetséges megoldás pedig az, hogy oxigént csapoljanak az űrhajó másik felén lévő tartályokból, amelyekhez csak egy veszélyes űrsétán keresztül lehet eljutni.

A film erre az űrsétára és a probléma ezen megoldására fókuszál, nincsenek sorozatban előbukkanó újabb és újabb meghibásodások, hosszas vitatkozás, vagy harc a legénység tagjai között. A Potyautas kimondottan kisléptékű film, és forgatókönyve egyszerű. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy rossz, legfeljebb sokan nem ezt várták tőle. Engem meglepett ez az egyszerűség és a lassú (sokak szerint túlságosan is lassú) folyású sztori, és bizony az a 116 perces hossz valóban sok. Egy másfél órás, rövidebb filmként jobban megállta volna a helyét.

A színészi alakítás egészen kiváló, Shamier Anderson hihetően, átélhetően adja át az űrhajón ragadt átlagember reakcióját, kezdve az első pánikkal, amikor a kilátóablakon keresztül megpillantja a távolodó Földet, majd annak felismerésével, hogy meg kellene ölnie magát a többiek érdekében. Shamier mellett Anna Kendrick élete egyik legjobb alakítását nyújtja, nyoma sincs a zömében vígjátékszerepekből ismerős, aranyos szomszédlány karakterének. Egészen a legvégéig átéli a szerepet, amellyel bizonyítja, hogy több van benne, mint csupán vígjátékszerepek. Toni Collette veteránhoz méltóan hozza a törött karja miatt (a potyautas felfedezése közben éri baleset) tehetetlenségre kárhoztatott parancsnokot, Daniel Dae Kim pedig szintén kiváló. Egyértelműen a színészei és a drámája jelentik a film erősségeit, ezekben nagyon jól teljesít.

Sajnos a többi összetevőről ez már nem mondható el…

A Potyautas már most megosztó film, elég, ha körbenézünk a kritikaoldalakon, elolvassuk a nézők reakcióit. A kritikusoktól többségében pozitív reakciókat kapott a film, a RottenTomatoes oldalon jelenleg 75%-on áll, a hivatásos filmkritikusok zömében amiatt dicsérik, amiket feljebb taglaltam. Ugyanazt veszem észre, mint az Ad Astra esetében is, melyet szintén méltattak: sok filmkritikus egyszerűen nem tudja helyén kezelni a hard sf zsánerét. A hard sf ugyanis nem “közönséges” sci-fi, nem lehet egyszerűen jó színészi alakítás vagy feszült dráma alapján értékelni – épp úgy, ahogy egy csihipuhi látványfilmet sem lehetne kiválóra értékelni, ha a vizuális effektjei, harcjelenetei pocsékak. A hard sf elengedhetetlen összetevője a fizika, a tudomány jelenlegi állása és aktuális tapasztalataink alapján többé-kevésbé pontosan bemutatott űrutazás, és annak minden velejárója. Következetesen, hitelesen. Ettől csak bizonyos, kisebb esetekben szabad eltérni a dramaturgia kedvéért. Íratlan szabályok ezek, de az olyan filmek, mint a Gravitáció vagy A Marsi (akkor se fogom Mentőexpedíciónak hívni!) készítői figyeltek erre, és ez meg is látszott a végeredményen.

A logikai hibák sajnos sokat rontanak a Potyautas élvezhetőségén. Aki figyelmes, az már a szinopszis vagy a fentebb felvázolt összefoglalómban észrevehetett két gondot:

1. Hogy lehetséges, hogy az űrrakéták fellövése során megszokott, szigorú biztonsági óvintézkedések mellett, a “mindent ötször leellenőrzünk, mielőtt lépünk egyet” hozzáállás dacára a személyzet egy tagja ott ragad az űrhajó szerelőpaneljei mögött?

2. A felszállás előtt lefolytatott ellenőrzések során egyetlen hibaellenőrző szenzor sem jelezte, hogy a létfenntartó rendszer tönkrement? (Gyakorlatilag azzal kezdődik a film, hogy visszaszámlálás előtt sorolják, hogy minden rendben, pedig akkor már egy eszméletlen fickó rázuhant a panelre.)

És sajnos folytathatjuk a sort:

3. A tönkrement eszköz csak az űrhajósokat a Föld körül keringő, nagyobb Mars-űrhajóhoz szállító jármű létfenntartója volt, a film kezdetén dokkolnak, és úgy indulnak el a Marsra. Az, hogy a személyszállító űrhajó létfenntartója elromlott, máris pusztulásba sodorja a legénységet? Komolyan úgy építették meg a Mars-hajót, hogy nincs saját létfenntartórendszere, ami önmagában is képes ellátni a feladatát?

4. Űrséta karabineres rögzítés nélkül? Manőverező űrruha nélkül? A Mars-hajó egyik fontos részéhez nincs kiépített, biztonságos útvonal, csak olyan, ahol még arra is figyelni kell, nehogy a rossz kábelen mássz?

5. Van üzemanyaguk egy teljes Mars-utazásra, de pár nappal az indulás után nem tudnak megállni és visszafordulni a Földre? Még ha csak annyi üzemanyaguk is maradt, amennyi egyetlen fékezésre elegendő, egy ilyen szituációban, ami halállal fenyegeti az egész legénységet, még mindig le lehetett volna lassítani, és bevárni, amíg a NASA felküld egy automata teherűrhajót egy új alkatrésszel és plusz üzemanyaggal, urambocsá, hazaviszi azt a szerencsétlen potyautast.

Ezek a problémák sajnos tönkreteszik az élményt, amit a Potyautas egyébként nyújtani tudna. Lehetett volna ebből egy nagyszerű hard sf film is, mint amilyen a Gravitáció volt, így azonban sajnos csak egyike a feledhető, legfeljebb egyszernézős, inkább bosszankodásra okot adó űrfilmeknek.

Értékelés: 5/10