KRITIKA – Invincible

2021-05-032021-05-16 R. J. Hendon 2021, amazon, invincible, rajzfilm, sorozat, szuperhős

Az Invincible egy 2002-ben indult képregény sorozat az Image Comics-nál, annak a Robert Kirkmannek a tollából, akinek a The Walking Dead képregényt is köszönhetjük. Az Invincible nagyon gyorsan hatalmas népszerűségre tett szert, és már jó ideje beszéltek arról, hogy képernyőre adaptálják a szériát. Szóba került élőszereplős tévésorozat és mozifilm is, azonban az első befutó az Amazon lett egy felnőtteknek szánt rajzfilm sorozattal.

Az Invincible első látásra egy klasszikus, hagyományos szuperhős történet, amely erősen kölcsönöz a DC Comicstól és a Marveltől – nem csak a két képregény óriás által lefektetett műfaji alapokat, de még komplett karaktereket is átemel, és csak itt-ott változtat rajtuk. Mielőtt még bárki azt hinné, hogy egy rókabőrről van szó, ami csak meg akarja lovagolni a szuperhős divatot, elárulhatom, hogy az Invincible jó okkal nyúl a klisékhez. Ugyanis az első epizód végén olyat csavar rajtuk, amiért máris egyértelművé válik a valódi szándéka. Az Invincible ugyanis kiforgatja és feje tetejére állítja a kliséket, a kezdeti vidám stílus egyetlen pillanat alatt fordul brutalitásba, hogy vérfoltos görbetükröt állítson az egész zsánernek.

Az alapfelállás leginkább a DC Comics univerzumára emlékeztet. A Földet egy, az Igazság Ligájához szinte a megszólalásig hasonló csapat védelmezi mindenféle változatos veszedelemtől. A csapat vezére Immortal, egy (elvileg) halhatatlan, szupererős, repülni képes hős, társai pedig War Woman (Wonder Woman, csak buzogánnyal), Red Rush (orosz Villám-utánzat), Darkwing (Batman fülek nélkül), Martian Man (Martian Manhunter, csak Mr. Fantastic nyúlós képességeivel), Green Ghost (Zöldlámpás mintájára), és Aquarus (halember, aki itt Aquamant pótolja).

Rajtuk kívül is vannak szép számmal hősök, tinicsapatok, magányos farkasok és antihősök, valamint egy földönkívüli, minden hős közül a legerősebb, Omni Man (polgári nevén Nolan Grayson). Nem nehéz kitalálni, kinek a mintájára hozták létre…

A sorozat már említett különlegessége Omni Manhez köthető, aki már jó ideje a bolygó első számú védelmezője, első ránézésre egy kefebajszos, őszülő, ötvenes, keménykötésű férfi, egy kertes házban él feleségével és tinédzser fiával, Markkal. Mark alig várja, hogy felszínre törjenek szuperképességei, és apja nyomdokaiba léphessen. Amikor pedig ez megtörténik, Invincible, azaz Legyőzhetetlen néven kezdi bukdácsolásokkal tarkított hősködését.

Ez a klisés alapszituáció azonban a legelső epizód végén robban az arcunkba, és olyasmit tudunk meg Omni Manről, ami egy közönséges Superman-utánzatból az utóbbi idők egyik legizgalmasabb és legérdekesebb képregény karakterévé emeli. Hiába Mark a sorozat főhőse, valójában Nolant sikerült olyan titokzatosan, félelmetesen megalkotnia a készítőknek, hogy részről részre a képernyő elé szegezi a nézőt. Egyszerre csodáljuk és félünk tőle, imádjuk és gyűlöljük egyszerre, és egyelőre még csak kapisgáljuk, de valószínűleg a felszín alatt maga Omni Man is így van ezzel.

Az Invincible-t egyértelműen gondosan megmunkált karakterei viszik el a hátukon – na meg a tengernyi vér, belek és csontszilánkok. Kőkemény, tizennyolcas karikás mészárszékre készüljön az, aki belevág az Invincible-be, és a legjobb az egészben, hogy a brutalitása soha, egy pillanatra sem öncélú. Minden egyes irtózatos pofon, leszakadó végtag és szétfröccsenő agy egy kegyetlen igazságot próbál beleverni a fejünkbe és Markéba egyaránt: hogy a hősködés sosem olyan tiszta munka, mint azt a mesékben mutatják.

A további karakterek közül kiemelném Mark anyját, Nolan földi feleségét, Debbie-t. Az ő nézőpontja a legemberibb szemszög, és, noha semmilyen ereje vagy hatalma nincs, mégis ő gyakorolja a legnagyobb hatást férje és fia sorsára. Erős jellem – ami rajzfilmben különösen ritka, még akkor is, ha felnőtteknek szóló rajzfilmről beszélünk -, de még a legerősebb jellem is képes egy ponton összetörni.

A többi hős közül Atom Eve történeti szála különösen érdekes. A csihipuhiba belefáradó, és a tinicsapatból kiugrott lánynak esze ágába sincs feladni a hős szerepet, inkább megmutatja azt, amiről a legtöbb szuperhős-történet megfeledkezik, vagy legfeljebb széljegyzetként említi meg. A pofozkodáson túl is léteznek hősies tettek, Atom Eve ebben találja meg önmagát, a sorozat pedig bebizonyítja vele, hogy a rajzolt külcsín mögött komolyabban veszi a köpenyes igazságosztók kérdéskörét, mint a legtöbb, nagyszabású mozifilm.

Ha lehetne valamihez hasonlítani az Invincible-t, akkor az kétség kívül a szintén Amazonon futó The Boys című sorozat lenne, a gyökerei pedig valahol a Watchmen környékén keresendők – az biztos, hogy Alan Moore klasszikusa hatással volt rá.

Annak, aki egy kicsit is szereti a szuperhősöket, mindenképp érdemes belepillantania az Invincible-be – már ha nem taszítják a véres jelenetek -, mert gyorsan bebizonyítja, hogy érdemes a bizalmunkra. Én tűkön ülve várom a második évadot, addig is pedig belekezdtem a képregény sorozatba, amely már jóval előrébb jár, de a hírek szerint egy cseppet sem romlott a minősége az évek alatt.

Értékelés: 10/10