Képzelt riport egy interjú nyomán

Képzelt riport egy SFmagon megjelent interjú nyomán a Monolit-díjról és az Avana Egyesület által alapított Zsoldos Péter-díjról, amit a Zsoldos-család kisajátított.

 

Komoly vitát folytattunk arról, hogy az Avana Egyesület reagáljon-e az SFmagon megjelent interjúhoz kapcsolódó megjegyzésekre. Mivel az üggyel kapcsolatban több téves információ is kering az interneten, és mostanában a hazai közéletben egyre gyakoribb és elfogadottabb az áldozathibáztatás, végül úgy döntöttünk, hogy reagálunk egy kommentelő felvetéseire.

A felvetések Pintér Bence nyílt Facebook-kommentben fellelhető hozzászólásai alapján kerültek megválaszolásra, magyarázatra, mivel úgy gondoltuk, hogy meglátásai lefedik az üggyel kapcsolatban keringő súlyos tévedések nagy részét.
Pintér Bence véleményét nem módosítottuk, csak a megjelenéshez szükséges mértékben tipográfiailag javítottuk, illetve az érthetőséget segítő, elenyésző mértékben szerkesztettük, de teljes mértékben a 2021. június 21-i nyilvános kommentben fellelhető véleményét, meglátásait tükrözik.

 

Pintér Bence: Jó lenne tudni, pontosan milyen megállapodás/stb. volt a díj elnevezése körül a Zsoldos-család és az egyesület között.

Avana Egyesület: A díj alapítására az Avana Egyesület egyik közgyűlésén került sor 1998-ban. A díjhoz a pénzjutalmat kezdetben Salgótarján Önkormányzata biztosította, később külső szponzor és magánszemélyek. Mivel az egyesület a nevét személyesen Zsoldos Pétertől kapta, így magától értetődött, hogy az író halála után az egyesület irodalmi díját is Zsoldos Péterről nevezzük el. Ehhez kértük a Zsoldos-család jóváhagyását, akik beleegyeztek a névhasználatba, és felajánlották a díjhoz a plakett elkészíttetését. A díjátadók egyikén Zsoldos Péter felesége is jelen volt.
A díjjal kapcsolatos minden feladat húsz évig az egyesületre hárult, a lebonyolításban a Zsoldos-család nem vett részt. A Zsoldos-család 2019-ben úgy döntött, hogy ők viszik tovább az általunk alapított díjat, és mi nem támasztottunk ezzel kapcsolatban jogi igényt.

 

Ha elhiszem Tibornak, hogy perelhettek volna, akkor azt mondom, hogy azt kellett volna tenniük, utólag vagdalkozni meg kelteni a feszkót akkor sem elegáns, ha nekik van (erkölcsi és/vagy jogi) igazuk, mert ennek már semmi foganatja.

Lényegtelen, hogy van-e foganatja a dolognak, az egyesületnek nem áll szándékában „visszaszerezni” a díjat. Nem is említettük soha, hogy projektünket kisajátították, amíg egy interjúban nem kellett ezt tisztáznunk. Az interjúban ennek megfelelően tényközlés történt. Egészen egyszerűen nem mondhatunk mást, mint ami történt.
Semmi esetre sem szerettünk volna perelni. A díjat mi alapítottuk, mi dolgoztunk vele húsz évig, a Zsoldos-család pedig annak idején beleegyezett a névhasználatba. Ezek tények. Ha a Zsoldos-család visszavonja a beleegyezését, akkor azt nem a díj kisajátításával kellene megtennie, mivel ez morálisan megkérdőjelezhető viselkedés az ebben részt vevők részéről. Egy új, kissé megváltoztatott néven lehetne alapítani egy új díjat, és nem egy pontosan a korábbi névvel megegyező elnevezéssel továbbvinni egy már 20 éve „bejáratott” díjat, és úgy beállítani, mintha az a korábbi, több évtizedes múlttal rendelkező díj folytatása lenne. Nem történt új díjalapítás, vagyis ebből a szempontból a díjat elvették az egyesülettől. Ez tény. Akkor is tény, ha nem történik körülötte jogi hercehurca.
Az Avana Egyesületnek több projektje is van. A HungaroCon sci-fi találkozó, ahol nagy szerepet kap a sci-fi irodalom, a Monolit-díj, a SZINT írótábor, az amatőr íróknak szóló Preyer Hugó emlékére novellapályázat, sci-fi grafikai pályázatok, kezdő íróknak segítünk kiadni műveiket, pályáztatunk, írásokat szerkesztünk, kiadjuk, vagy kiadatjuk, nem egy ma is publikáló író került már szorosabb kapcsolatba az egyesületünkkel, üzemeltetjük a scifi.hu oldalt, a Facebookon az SF Online oldalt, havi összejöveteleket szervezünk a sci-fi kedvelőinek. A sci-fiért és a sci-fi népszerűsítéséért dolgozunk. Tehát nem a Zsoldos-díj az egyedüli projektünk. Annak idején a HungaroCon rendezvényünket is el akarták tulajdonítani tőlünk, azt az ügyet bíróság elé vittük volna, de a Zsoldos-díj nem ilyen. A Zsoldos-család ellen nem áll szándékunkban bíróságra menni.

 

“Az Avana Egyesület alapította és menedzselte a díjat, az Avana Egyesület tette ismertté a sci-fi közösségben, és az Avana Egyesület fektette bele húsz év munkáját.” (idézet az SFmag interjújából)
Ja. De az is igaz, hogy éppen ezért az Avana a felelős az összes alkalomért is, amikor para volt a díj körül.

Nos, nem állítottuk, hogy a díjjal kapcsolatos téves döntésekért valaki mást terhelne a felelősség. Egyértelmű, ha a díj az Avana Egyesület díja, akkor a hibás döntéseken is az egyesületnek kell javítania, azon nekünk kell dolgozni, és ezt folyamatosan meg is tettük.

 

Az Avana Egyesület felelős azért is, hogy az utóbbi években a korábbi sajtóemlítésekhez képest kb. senkit nem érdekelt a szűk közegen kívül a díj.

Ez a megítélés szubjektív, és mint minden szubjektív megítélés, nem mérvadó. Abban az időben sem követték kevesebben a díj sorsát, mint jelenleg. Valóban nem volt országos ismertségre a díjnak, mint ahogy most sincs. De abban az időben sem ismerte szűkebb csoport a díjat, mint most. Sőt, hogy 2019-ben nem osztott a zsűri díjat, az kifejezetten felbolygatta a sci-fi irodalmi életet, tehát egyáltalán nem igaz, hogy senkit nem érdekelt.

 

“Ugyanis a díj általunk is éppen átalakítás, reformálás alatt állt.” (idézet az SFmag interjújából)
Ez igaz, ráadásul jó irányban. Ettől függetlenül én értem azt is, ha a korábbiakra tekintettel Zsoldos örökösei változtatni akartak. Ha ezt jogilag támadható úton tették, akkor perelni kellett volna.

Tehát még egyszer: a díj az Avana Egyesület díja. A Zsoldos-családnak nincs lehetősége ezen változtatni. Arra van lehetősége, hogy a névhasználati engedélyt visszavonja, ha a díj méltatlan a névadóhoz. Mivel nem vonta vissza, és nem is alapított helyette másik díjat, hanem az általunk alapított díjat sajátította ki, arra építkezett a továbbiakban, és nem tagadta meg a díj múltját, hanem kifejezetten használja is az erre való hivatkozást, ezért nem élhet azzal a kifogással, hogy a díj múltja nem megfelelő.
De a pereskedésnek nincs értelme. Évekig tartó huzavonával járna, ahol az egyesület azt érhetné el, hogy a Zsoldos-család új díjat alapítson, és más formában használja a díj nevét. Ez csekély eredmény, ebbe kár beleölni pénzt és energiát. Mi pedig egy ilyen per után nyilván nem használnánk a Zsoldos nevet. Tehát értelmetlen egy ilyen jogi huzavonával besározni Zsoldos Péter nevét, még akkor is, ha igazunk van, és jogilag támadható az ügy.

 

“A legfontosabb különbség, hogy a Monolit-díj egy sci-fi irodalmi díj, míg a mostani Zsoldos Péter-díj nem sci-fi díj, a Zsoldos-díj a vegyes fantasztikummal foglalkozó írások díja, annak ellenére, hogy a díj névadója kifejezetten ellenezte, hogy sci-fin kívüli elemek bukkanjanak fel a tudományos-fantasztikus írásokban.” (idézet az SFmag interjújából)
Szerintem jó, ha van egy külön sci-fi díj mellett egy összfantasztikus díj is, amilyen külföldön a Hugo és a Nebula. Más kérdés, hogy mit szólna ehhez Zsoldos Péter, de ezt nem tudjuk – ezt előszedni és bunkósbotként hadonászni vele szintén nem elegáns dolog.

Valóban jó, ha van egy összfantasztikumi díj. Csak ennek névadójának pont nem Zsoldos Péternek kellene lennie. Bármilyen társaság alapíthatna egy ilyen díjat, és bárki más lehetne a névadója, ehhez nem az Avana Egyesület által alapított díjat kellene kisajátítani, mivel egészen pontosan tudjuk, hogy Zsoldos Péter mit szólna a dologhoz. Erről saját maga írt: „1970-ben azt hittem, a sci-fit a bezárkózás, a belterjes tökéletesítés veszélye fenyegeti. E helyett – ezt látnom illett volna – utolérte a sikeres műfajok végzete; zászlaja alá sorakoztak a féltehetségek, a szubkultúrák hívatlan parazitái, a horrort és a pornót becsempészők, az áltudományos mítoszteremtők az öncélú szürrealista virtuózok, a hatásvadász western-elemekből összetákolt fércműveket gyártó tollforgatók. A sikert, milliós – illetve nálunk a százezren felüli – példányszámokat kitűnően megszervezett előzetes propagandával olyan művek hozták, amelyeknek már semmi közük nem volt Bradbury vagy Lem legnevesebb eszméihez. Az íróval együtt-gondolkodás szép játékát – ami szerintem e műfaj lényege – felváltotta a meghökkenésre építő, azzal manipuláló szerzők egymásra licitálása; ki tud vadabb, vérfagyasztóbb, követhetetlenebb, vagy bárgyúan primitív, stilárisan siralmas történetet az olvasó elé tálalni?”
Vagyis értelmezésünk szerint Zsoldos Péter fellépett a fércművek ellen, továbbá a fércműveken kívüli írások tekintetében abban a kérdésben is elítélően foglalt állást, hogy a tudományt nem tartalmazó fantasztikumi ágak (pl. a horror vagy más csupán meghökkentésre építő, szürreális fantasztikum) a sci-fi akkori népszerűségét kihasználva vetette meg a lábát. Pont Zsoldos Péter emlékét ápolva nem tartottuk volna szerencsésnek, ha a nevével adnánk át olyan irodalmi műveknek díjat, amik nem a tudományos fantasztikumot képviselik. Ettől függetlenül természetesen ezeket a könyveket is érdemes díjazni, csak pont nem egy Zsoldos Péterről elnevezett díjjal. Az Avana Egyesület, mint sci-fi egyesület, nem szerette volna ebbe az irányba vinni a Zsoldos Péter-díj megújítását.

 

Arra, hogy kevés a magyar fantasztikus mű, amit évente lehet nevezni egyáltalán, két megoldás van: az egyik az, amit a Monolit csinál, hogy kétéves váltásban díjazzák a regényeket és a novellákat; a másik az, amit az új Zsoldos, hogy kibővítik a műfajpalettát. szerintem mindegyik valid.

Bizonyára ennél is több megoldás létezik. Például korábban a Zsoldos Péter-díj úgy működött, hogy kevés nevezés esetén összevárta a következő évben a megfelelő számú műveket. Ez is egy lehetséges megoldás, hiszen nem kerül kiosztásra a díj túl kevés számú jelölés esetén.

 

“Például nem működik a Zsoldos-díj jelenlegi jelölőrendszere. (…) Ez így csak egy ismertségi alapon kiosztott közönségdíj, nem szakmai díj. Ez a probléma meg is látszik a jobbára egy-két kiadói csoporthoz kapcsolódó shortlisten.” (idézet az SFmag interjújából)
Nem mondom, hogy tökéletes ez a jelölőrendszer, mert mint én is írtam róla, láthatóan nem az.

Fogalmazásbeli különbségek vannak. A nem tökéletes, azt is jelentheti, hogy rosszul működik vagy nem működik.

 

Azért bátor dolog ezt így kijelenteni, miközben már a korábbi válaszokból érezhető a sértettség (jogos vagy jogtalan sértettség, az ebből a szempontból mindegy valójában).

Nem szerencsés sértettségnek titulálni konkrét tények közlését. A Zsoldos Péter-díjat az Avana Egyesület alapította, ez tény. A Zsoldos-család ezt kisajátította, ez tény. Az is tény, hogy emiatt mi mégsem tereljük az ügyet jogi útra. Ám ha erről kérdeznek minket, akkor közöljük a valós tényeken alapuló véleményünket, és hogy morálisan erősen megkérdőjelezhető az ügy minden ebben résztvevő számára.
Úgy gondoljuk, nem az az elítélendő, akitől elvesznek valamit, és nem sértettséget kell abban látni, ha valaki tényszerűen közli, hogy elsajátítottak tőle valamit, vagy ha kritikát fogalmaz meg a korábban kisajátított projektjével kapcsolatban, esetleg rávilágít annak mostani hibáira.
Ha valakin erőszak történik, és nem fordul a hatósághoz, akkor sem mondhatjuk, hogy minden rendben, és nem mondhatjuk, hogy ne is beszéljen róla, ha már így járt, vagy ne is szóljon az üggyel kapcsolatban hozzá semmihez. Ez az áldozathibáztatás jellegzetes esete, ami ellen fel kell lépni!

 

A novellákra igaz, hogy egy-két kiadóhoz kapcsolódik a Zsoldos-díj shortlistje, a regényekre faktuálisan nem, három különböző kiadó regényei voltak jelölve mindkét évben.

Pontosan így van. Viszont érdemes észrevenni a folyamatot is, hogy amíg 2020-ban 5 regény került a shortlistre csupán 3 kiadótól, addig 2021-ben már csak 3 regény volt a mezőnyben. Ez erős visszaesés, holott az összfantasztikum területén, aminek díjazását felvállalta a Zsoldos-díj, évente több mint 300 könyv jelenik meg (Németh Attila gyűjtése és írószövetségben tartott előadása szerint például 2019-ben 394 azaz háromszázkilencvennégy ilyen könyv került kiadásra). Tehát a mostani nevezési rendszer elől rejtve marad a mezőny tetemes része. Nem állíthatjuk, hogy minden kiadó vagy kiadvány képviselné magát a díjon, valójában tényleg csak egy szűk kör kerül górcső alá. (A Monolit-díjat nem érinti ez a szám, hiszen a könyvek egy része magán vagy POD kiadvány és csak nagyon elenyésző része valódi sci-fi. A monolit-díjra tehát nem nevezhetőek. Viszont a Zsoldos-díjra a jelölők jelölhetnék ezeket a műveket, ha rálátásuk lenne erre a hatalmas területre.)

Ha a novellákat vizsgáljuk a Zsoldos-díjon, akkor 2020-ban 14 novella került shortlistre a következő eloszlásban: a Metropolis Média által minden egyes hónapban megjelentetett Galaktika magazinból plusz egy novelláskötetükből 4 darab írás, a GABO kiadó egyetlenegy kiadott novelláskötetéből pedig 10 darab írás. Ez aránytalan eloszlásnak tűnik, és rámutat a jelölőrendszer hibájára, ráadásul sehonnan máshonnan nem kerültek be novellák a shortlistbe, pedig az összfantasztikum területén sokkal több helyen jelentek meg novellák, vagyis itt sem lát rá a jelölőrendszer akár a horror, a weird irodalom vagy más fantasztikumba tartozó kiadványokra (pl. a Trivium Egyesület novelláskötetére vagy a Lidércfény kiadvány novelláira, holott a jelölők ezekből a kiadványokból is jelölhetnének).
Aztán 2021-ben még rosszabbá vált a helyzet, már csak egyetlenegy kiadó egyetlen novelláskötetéből került a shortlistre 6 darab novella, ami életszerűtlen, és erős figyelmeztetés a jelölőrendszer hibájára. Leszögezhetjük, hogy ez a fajta jelölőrendszer magyar viszonylatban egyáltalán nem működik az összfantasztikumra vetítve.

 

A novellákra igaz ez a kijelentés a Monolit-díj esetében is, ahol 2020-ban meg csak az Avanához és a Galaktikához kötődő novellák voltak jelöltek. (ezzel párhuzamosan a 2020-as zsoldoson kapott jelölést Galaktikában, illetve metropolisos antológiában megjelent novella is. Magyarul a zsoldos jelölési rendszere ebben az évben jobban lefedte a valóságot és nagyobb diverzitást mutatott, mint a Monolité.)

A Monolit-díj esetében 2020-ban csak és egyedül a Metropolis Média adott ki első kiadásban sci-fi novellát, más kiadás pedig nem teljesítette a Monolit-díj kiírásának feltételeit (csak kiadó által megjelentetett, kizárólag sci-fi mű nevezhető). Abban az évben további egy fantasztikumot tartalmazó kiadói novelláskötet került piacra, aminek természetesen megkerestük a kiadóját, ahonnan azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a kötetben lévő sci-fi másodközlés, a többi novella pedig fantasy. Ezek pedig nem nevezhetőek a Monolit-díjra. Tehát, nem létezett több nevezhető novella, evidens, hogy nem létezett több nevezés más kiadótól.
A Zsoldos-díj esetében pedig korábban megállapíthattuk, hogy ez a jelölőrendszer nem lát rá az arra nevezhető művek hatalmas, összfantasztikumi részére, ez pedig pontosan alátámasztja, hogy ez a jelölési módszer nem működik Magyarországon az összfantasztikumra vetítve. A kevés számú kiadóhoz kapcsolódó shortlist alapján (lásd 2021-ben egyetlen kiadó egyetlen novelláskötete) az is világosan látható előre, hogy a jelölés idővel egyre érdektelenebbé válhat, végül néhány kiadóra, baráti körre korlátozódhat. Ezen pedig mindenképpen változtatni kell!

 

Másrészről érdemes azt is megfontolni, hogy nagyobb piacokon már önmagában a díjra jelölés is jelentéssel bír, már azt is rá szokták írni a könyvek elejére, ha valamit csak jelölnek egy Hugo-díjra mondjuk. A Monolit-díj idei jelöltlistáját átböngészve azért van egy-két könyv, ami olyan pusztítóan kellemetlen, hogy ha az is elkezdi használni a “Monolit-díjra jelölt” jelzőt, az csak árt a díj brandjének. Magyarán szólva az előszűrésnek bizony van értelme.

Magyarországon a könyvesboltokba korábban kikerült könyvek elejére már nem írnak rá semmit. Annak idején azzal próbálkoztunk a díj népszerűsítésére, hogy matricát vagy szalagot gyártunk a díj győztes kiadójának, amivel jelezheti, hogy a könyv díjat nyert, de a piacon már kint lévő könyveken magyar viszonylatban nem történik ilyen életútkövetés.
Ám abban látszik a vélemény alapvető tévedése, hogy összeveti a Monolit-díj nevezési listáját a Zsoldos-díj shortlistjével.
A Zsoldos-díj esetében is bárki mondhatja, hogy nevezték a művét, ha a nevezésre felkért személyek bármelyike nevezi. Akkor is mondhatja, ha nem nyilvános a nevezési lista, mert akkor is nevezve van a mű. Ezt csak úgy lehet kivédeni, ha a nevezési lista nem nyilvános, de érdemes megfontolni, hogy így az írók és műveik kevesebb reklámhoz jutnak. Egy-egy arra nem érdemes mű saját hírverése miatt a többieket is megfosztjuk a bemutatkozás lehetőségétől, ez pedig elég nagy ár ahhoz, hogy a nevezési lista titkolásával elhárítsuk ezt a fajta próbálkozást.
Ha pedig shortlistről beszélünk, a Monolit-díj döntős listája is csak a legjobb műveket tartalmazza, akkor is, ha mi a nyíltság jegyében közöljük a nevezetteket is.
De nem korrekt összehasonlítani a Zsoldos-díj shortlistjét a Monolit-díj nevezési listájával, mivel teljesen más kategória a kettő.

 

“A Zsoldos-díj mostani rendszeréből nem is tüntethető el ez a hiba, ennek korlátja a tavaszi díjátadó. Olyan rövid idő telik el az év vége és a díjátadó között, hogy a zsűri nem értékelhet több alkotást.” (idézet az SFmag interjújából)
Hát ez is érdekes kijelentés. Egyrészt lehet már előző évben megjelenéskor is olvasni könyveket, nincs olyan sok magyar spekulatív mű, hogy ha tudom, hogy zsűritag vagyok, ne tudjak belőle készülni előre. Április közepéig simán lehet hozni ezt. A nemzetközi gyakorlatban is vannak még ennél korábban átadott díjak is, pl. a Brit SF-díj, a This Is Horror-díj, a Philip K. Dick-díj, de a Nebulát sem osztják sokkal később.

Az összfantasztikum területén évente legalább 300 könyv jelenik meg Magyarországon, és akkor a novellákról még nem is beszéltünk. Képtelen elvárás, hogy a zsűri tagjai előre felkészüljenek ennyi könyvből, hátha jelölik közülük valamelyiket.
Nem érdemes egy angolszász díjat összehasonlítani egy magyar díjjal, hiszen sokkal nagyobb a merítés, sokkal több a jelölő, akik szélesebb palettáról olvasnak, vagyis az amerikai shortlist valószínűleg tényleg a legjobb műveket fogja tartalmazni, míg a magyar shortlist a kevés számú jelölő miatt csupán az ismertebb írók műveiből szemléz. Kétségtelenül lehet díjat osztani csak a legismertebb szerzők között is, de akkor a díjnak fel kell vállalnia, hogy ez a szempont.
Ugyan nem tudjuk (mert nem nyilvános), hogy a Zsoldos-díjra mennyi jelölés érkezett, ám gyanítható, hogy a zsűrinek az idő rövidsége miatt nincs lehetősége elolvasni az összes nevezett művet, ezért a szervezőknek érdeke, hogy minél rövidebb shortlistet állítsanak össze. Vagyis az összfantasztikum hatalmas mennyiségű műve el sem jut a jelölésig, és még a jelöltekig eljutó művek nagy része is kirostálódik a szakmai zsűrihez kerülés előtt egyszerű jelölői vélemények alapján.

 

“Marad a zsűri elé kerülő rövid lista azon könyvek közül, amit a legtöbb jelölő becsülettel elolvasott vagy akár ismertségi alapon, részrehajlóan válogatott be az adott év művei közül.” (idézet az SFmag interjújából)
Azért az ebből a mondatból sütő súlyos és nagyon toxikus rosszindulatot nagyon nehéz nem észrevenni. (for the record, tavaly én is jelöltem a Zsoldosra)

Bármiféle rosszindulat nélkül, a tendenciát tekintve kijelenthető, hogy ezzel a jelölési rendszerrel a folyamat arrafelé tart, hogy ismertségi alapon kerüljenek be művek a shortlistre. Az adatok ezt támasztják alá. Egyre rövidülő shortlist, egyre kevesebb kiadványból. De ez természetes, hogy a jelölők részrehajlóan válogatnak, hiszen nem olvasták el a teljes összfantasztikumi mezőnyt, beleértve a horrort, a sci-fit, a fantasyt, más weird irodalmat, mind a 300 könyvet, csak azokat a könyveket olvasták, amikhez hozzájutottak, amiket kedvelnek, vagy amit ismerős vagy ismertebb író írt. Ez nem toxikus rosszindulat, hanem az amerikai módszer magyar viszonylatra átültetett jelölőrendszerébe kódolt egyszerű törvényszerűség meglátása.
Ha nem veszünk róla tudomást vagy legyintünk rá, hogy bizonyára csak rosszindulat, az baj, mert akkor javítani sem lehet rajta.

 

(A Monolit-díjnál) “A nevezett írásokat csoportokra osztjuk, és a zsűri kisebb csoportokban bírálja a szétosztott műveket. Az adott csoportból a legjobb művek kerülnek a shortlistre, vagyis a shortlist összeállítását is az általunk felkért, független zsűri végzi.” (idézet az SFmag interjújából)
Szóval a Zsoldos-díjnál 20-30 fantasztikummal foglakozó ember (és ennél jóval több volt felkérve, akik nem reagáltak) jelöl a teljes éves mezőnyből bármit, majd a zsűri végigolvassa ezeket a műveket.

Tehát még egyszer kijelenthető a jóval több személy felkérése és nem reagálása alapján, hogy az amerikai módszer magyar honosítású jelölőrendszerébe kódolva van a hiba, hogy csak egy szűkebb kör jelöl műveket, és nem látnak rá az összfantasztikum teljes palettájára.

 

A Monolitnál bárki jelölhet, aki biztosítja a zsűri számára a recenziós példányokat – ami már alapból erős megkötés azért, alapvetően szerzők és kiadók fognak jelölni.

Tévedés. A mi jelölőkörünk a szélesebb, hiszen nem csak néhány kiválasztott személy, hanem bárki jelölhet a díjra. Mi pedig a jelölés után megkeressük a könyv kiadóját, és tőlük kérjük el a köteles példányokat. Általában a kiadók a rendelkezésünkre bocsájtják a műveket. Amennyiben mégsem tudnánk beszerezni őket, úgy a díj jelölőjének kell azokról gondoskodni, hiszen a zsűrinek el kell olvasnia ezeket a műveket.
Valószínűleg a szervezők a Zsoldos-díj esetében is ugyanígy elkérik a kiadóktól a köteles példányokat, hiszen nyilván ott is elolvassa a zsűri a műveket. Nem ismert a metódus a Zsoldos-díjnál arra az esetre, ha egy kiadó nem biztosítaná a köteles példányokat. Annyival járunk előrébb, hogy mi a pályázati kiírásunkban ezt az esetet is kezeljük, ám a Zsoldos-díj esetében nem publikus, mi történik ebben az esetben.

 

MAJD a Monolitnál sem a teljes zsűri dönt a “shortlistről”, hanem csoportokra oszlanak, és úgy – ami végső soron azért nem olyan más, mint amikor 20-30 ember jelöl a díjra szerintem.

Abban áll a különbség, hogy nálunk minden egyes mű szakmai zsűri elé kerül, még akkor is, ha ez a szakmai zsűri csak a teljes zsűri egy részéből áll is. A Zsoldos-díj esetében pedig jelölő olvasók (a mezőnyhöz képest) szűk csoportja dönt arról, hogy a könyv egyáltalán egy szakmai zsűri elé kerülhet-e. És mint láttuk, ez a szűk csoport nem lát rá az összfantasztikum hatalmas szeletére, amely művek ugyanúgy megérdemelnék az elismerést, és amelyeknek a díjazását felvállalta a Zsoldos-díj. De egy másfajta jelölőrendszerben, mint például amit a Monolit-díj is alkalmaz (bár vállalása szerint jóval kisebb, csak sci-fit tartalmazó mezőnyből), maga a kiadó is felhívhatja a figyelmet egy-egy művére, ami így szintén elolvasásra és szakmai elbírálás alá kerül.

 

Zsűri ismertetése: a Monolit zsűrije szerintem szuper, ahogy a Zsoldosé is.

Köszönjük, szerintünk is mindkét zsűri szuper.

 

“A fantasztikummal foglalkozó kiadók és a kiadók köré csoportosuló emberek egymás konkurenciái ezen a szűk piacon, így érthető, hogy rivalizálnak egymással.” (idézet az SFmag interjújából)
Ez a legnagyobb probléma, hogy Tibor és még pár ember nem tud kitörni ebből a rendkívül toxikus, ráadásul tkp. teljesen hamis polgárháborús elképzelésből.

A kiadók egymás konkurenciái. Ezen állítást piacgazdasági környezetben nehéz cáfolni. Ehhez nincs köze semmiféle toxikusságnak, hanem csak egy evidens, tényszerű megállapítás. A mondat pedig abból a szövegkörnyezetből lett kiemelve, hogy hogyan lehet megőrizni egy díj függetlenségét. Pontosan úgy, hogy a díj nem ad teret egyik kiadónak sem a másik kárára.
Mi pedig teljesen pártatlan egyesület vagyunk, és a sci-fi élet bármelyik szereplőjével készek vagyunk együttműködni, legyen az velünk szimpatizáló, vagy hozzánk kritikusan álló személy, kiadó vagy társaság. Sőt, mindenfajta előítélet nélkül bárkinek lehetőséget és teret adunk arra, hogy az általunk szervezett HungaroCon sci-fi rendezvényen megmutathassa magát. Ezzel kapcsolatban bárki felveheti velünk a kapcsolatot, nyitottak vagyunk az együttműködésre. De ugyanúgy nyitottak vagyunk arra is, ha valaki sci-fi területen egy jó projekttel kapcsolatban szeretne segítséget kérni egy csapattól. Az egyesületünk minden további nélkül segítséget fog neki nyújtani. Ez pedig pont nem tekinthető polgárháborús elképzelésnek.

 

“De nem akarok a Zsoldos-díj mostani rendszerének minden hibájára rámutatni, mivel mi nem szeretnénk a Monolit-díjat a Zsoldos Péter-díj ellenében meghatározni.” (idézet az SFmag interjújából)
Mindezt azután, hogy az interjú háromnegyede az új zsoldos-díj felé köpködés.

Hogy tények közlése köpködésnek minősül-e, ez megint teljesen szubjektív megítélés. De érdemes észrevenni, hogy az SFmagon megjelenő interjúban maguk a kérdések szóltak a Zsoldos Péter-díjról, mint ahogy az ebben a szövegben előforduló felvetések is jobbára az interjú Zsoldos Péter-díjat érintő kérdéseire koncentráltak. Így konkrét Zsoldos Péter-díjról szóló kérdésekre nehéz lenne a Zsoldos Péter-díjat elkerülő válaszokat adni.

 

 

Ezen válaszokat, észrevételeket közlés előtt elküldtük Pintér Bencének, hátha a hiteles tájékoztatás jegyében igényt tart a felvetéseire adott reagálásaink saját oldalán való közlésére.
Csak olyan formában vállalta volna fel a közlést, ami módosította, magyarázatokkal látta volna el az eredeti szöveget, vagy nekünk kellett volna változtatásokat eszközölni az észrevételeinken.
Mivel a nyílt internetes fórumon ebben a formában, értelmezésben hangzottak el a felvetései, és az észrevételeinktől sem szerettünk volna elállni, így mi ebbe nem egyeztünk bele. (Ettől függetlenül külön cikkben írhatott volna erről.)

Pintér Bence módosítás, új kiegészítések nélkül mereven elzárkózott a válaszaink, magyarázataink közlésétől.

Valamint véleményünk Pintér Bencének való elküldése után az oldalról eltűnt egy minket „sértődött óvodásként” beállító, kifejezetten áldozathibáztató komment.

Tudjuk, hogy az üggyel kapcsolatban nehéz az előítéletektől megszabadulni, de ebben a történetben nem az Avana Egyesületet illeti elmarasztalás, amelynek kisajátították egy projektjét. Ez kimeríti a klasszikus áldozathibáztatás fogalmát, ami sajnos a hazai közéletben egyre nagyobb teret kap.
Azzal is tisztában vagyunk, hogy Pintér Bence nem tudja elfogadni a válaszainkat, és további kommenteket fűz majd a magyarázatainkhoz, de ez természetes folyamat. Ám az egyesület a továbbiakban nem szeretne a Zsoldos Péter-díjjal foglalkozni. Ha valaki a szöveg elején említett projektjeinkről kíván kérdezni, interjút készíteni, annak szívesen állunk a rendelkezésére, és mindenkit szeretettel várunk a szeptember 11-én megrendezésre kerülő HungaroCon sci-fi rendezvényünkön, akár közreműködőként, előadóként vagy csak nézőként.

Sok sikert a sci-fi élet minden szereplőjének munkájához!